Rengeteg különböző problémával találkoztunk már, ami a céges nyelvoktatás kereteiben felmerülhet. Szeretnénk megosztani tapasztalatunkat, amit összegyűjtöttünk az évek során. Ezért összegyűjtöttünk egy adag kérdést, amire jól alkalmazható megoldásokat is írtunk.
Nem homogén a csoport, hogyan vonjam be a munkába az alacsonyabb nyelvi szinten lévő résztvevőt?
A varázsszó: differenciálás! Érdemes mindenképpen felmérni a tanuló gyengeségeit, és erősségeit, és a képességeinek megfelelő nehézségi szintű feladatot adni neki. Ajánlott egy leheletnyit mindig „fölé lőni” annak, mint amiről a nyelvtanuló azt hiszi, képes rá. Meg fog lepődni, hogy a kissé nehezebb feladattal is megbirkózik, és máris van sikerélménye. A tanulók általában nagy tapintattal kezelik, ha valakinek nem megy annyira jól a nyelv, mint nekik, sőt: roppant segítőkészek! Ha alapos körültekintéssel választjuk ki, hogy kikkel dolgozzon csoportos, vagy pármunkában, sok pozitív visszajelzést fog kapni a csoporttársaitól.
Az egyik nyelvtanuló dominálja a beszélgetést. Mit tegyek?
Minden csoportban vannak visszahúzódóbb és kommunikatívabb résztvevők. Pármunkában jelöljük ki az időkeretet, és félidőnél jelezzük a csoportnak, hogy váltsanak, így biztosan mindenkire ugyanannyi idő jut. Ha épp nem párban dolgoznak, figyeljünk arra, hogy mindenki szóhoz jusson – például kérjük meg a tanulókat, hogy adják tovább a szót valamelyik résztvevőnek, és jelezzük a beszélgetés elején az időkeretet (pl. 5 percet fogunk beszélgetni arról, hogy…) és kérjük meg a résztvevőket, hogy figyeljenek egymásra, hogy mindenkire jusson idő. Így a csoport szabályozza magát, mi biztosítjuk a kereteket. Vagy van egy játékos feladat, a címe: Elevator pitch. Ez a játék bevethető minden ilyen esetben. Mivel „neve” van a feladatnak, a hallgatók szabályként értelmezik, és jobban elfogadják. A feladat: mindenkinek meg kell szólalnia, de mindenki maximum 2 percet beszélhet – ennyi időt tölt a liftben!
Egy tanuló nem mer beszélni, mert a főnökével van egy csoportban. Inkább hagyja őt beszélni. Mit tehetek?
Ez egy eléggé sok tapintatot, sőt pszichológiai háttértudást igénylő helyzet lehet. Nyilván senki nem akarja túlharsogni a főnökét, vagy éppen belefojtani a szót. Ugyanakkor fontos, hogy mindenki kapja meg a lehetőséget ahhoz, hogy a beszédkészégét fejleszthesse az órán. Megoldás lehet, ha sok-sok pármunkát alkalmazunk, vagy kiscsoportos feladatot, amelyek alapja az információ csere, ami miatt mind a két vagy több résztvevőnek meg kell szólalnia.
A másik lehetőség, hogy pármunkában nem a főnökével lesz egy párban a szóban forgó hallgató, hanem másvalakivel. Így nem lesz az a rossz érzése, hogy a főnökét szorítja háttérbe.
Az egyik tanuló rendszeresen késik az óráról. Tanárként hogyan lehet hatékony kezelni a helyzetet?
Érdemes olyan figyelemfelkeltő, élvezetes, játékos warm-up feladattal kezdeni az órát, amelyről a hallgatók még a folyosón is beszélni fognak óra után! A később érkező erről sajnos lemarad. Ha a csoport lelkesen meséli, milyen izgalmas feladattal kezdődött az óra, (és nem csak egy óra, hanem sorozatosan, mindegyik!) a később érkező előbb-utóbb maga is szeretne majd részt venni, és nem lemaradni. Ha ez nem motiválja a résztvevőt, e-mailben lehet kérni az egész csoportot, hogy a hatékony tanulás és csoportmunka érdekében, időben érkezzenek. Emellett hatékony lehet az is, ha a tanulóval valamelyik óra után vagy előtt one-to-one beszélünk erről röviden, és megkérdezzük, hogy tudunk-e valamiben segíteni, hogy ő is a többiekkel együtt kezdhesse az órákat. Fontos a partneri kommunikáció, és szem előtt kell tartani azt a lehetőséget is, hogy a tanulók gyakran motiváltak, de egyszerűen más kötelezettségeik miatt így tudják megoldani a részvételt.
Nem akar a csoportban senki házi feladatot kapni, mondván, hogy egyáltalán nincs rá idejük a munka és a család mellett. Mit tegyek?
Senki nem szereti, ha megmondják neki, mit kell csinálnia. A felnőttekre ez hatványozottan igaz. De miért is ne vethetnénk be azt a jól bevált stratégiát, hogy a „szabályokat”, még ha láthatatlan szabályok is, a hallgatók maguk fogalmazzák meg, és mondják ki. Innentől kezdve nem lesz apelláta, amit ők maguk vállalnak, önként, azt erkölcsi kötelességüknek érzik betartani.
